Nyári helytörténeti vándortáborban a fiatalok Sümegcsehi, Mihályfa, Óhíd, Türje és Batyk helyszíneken táboroztak és feltérképezték az öt település történelmi, gazdasági, életmódbeli, vallási szokásait és hagyományait. A szülőknek tett ígérethez híven minden este beszámolót küldtünk a közösségi oldalon az aznapi élményeinkről.

A tábor első napja... amikor ezeket a képeket éppen megosztom a Falu- és Kézművesház nagytermében már mindenki alszik. Jó volt hallgatni, amikor itt csicseregtek egész nap és látni, ahogy minden apró csodát megéltek. Kicsik és nagyok, együtt. A képek önmagukért beszélnek.

A Szent Mihály templomhoz, a Vendel kápolnához Kiss Hajnalka kísért bennünket. Az ebéd előtti séta a faluban, majd a fagyizás a központban egyik pillanatról a másikra jó kis csapatot kovácsolt össze az öt településről érkező gyermekekből. Goldschmied Andrea vezetésével a gyógynövényekkel ismerkedtünk meg és meglátogattuk a pónikat, a kicsi 2 hónapos póni a kedvencünk lett és bátrabban etettük a társaikat is az almákkal, miután megsimogatva megbarátkoztunk velük. Henry Newman hegyi kápolna (ferences rendi kápolna) látogatása és az erdei séta után, amit Borsi Károly vezetett jól esett a húsos makaróni. A hegyi kápolna és környéke a nyugalom szigete volt, egy éppen ott tartózkodó Atya frissítővel kínált bennünket, bár magányát megzavarva érkeztünk a hegyre. Az esti fekete kiscicánk csak ráadása volt a napnak. A kis hízelgő dorombolás közepette élvezte a simogatást és az éjszakát az ajtónk előtt tölti, jó házőrző. Hajnali 1 órakor még jól esett a baracklekváros kenyér, annak, aki filmvetítés alatt megéhezett.

Alszanak... pár óra és Mihályfa felé vesszük az útirányt. Indul a második nap.

A tábor második napján Mihályfa vendégszeretetét élvezhettük. A változás jogát fenntartva, változtattunk a programon. Irány a sportpálya... bálagurító izomépítő és mászási technikákat is felhasználva megrohamoztuk a mezőt. Köszönjük a helyi gazdának a lehetőséget, nagy élmény volt, felmászni még úgy ahogy sikerült, de lefelé a bála oldalán már nem annyira.

Utána Szigethyné Laskay Marianna nénivel Very Important Person (rövidítve VIP) vendégekként a hét végén felavatandó helyi értéktárat is megtekinthettük, a régi iskola épületében. Nyári szünetben ez felettébb veszélyes volt, ki akar menni ilyenkor iskolába... de a fotók között kutakodva és a szülők fotóit megtalálva kezdett izgalmassá válni a dolog. A régi iskolapadokban ülve, páran diákká, többen tanítóvá váltak és matematika oktatás is folyt. A régi lakatlan plébániát látogattuk még ebéd előtt, ami nem is volt félelmetes, inkább az ódon falak között járva elidőztünk gondolatban milyen szép is lehetett fénykorában. A hősi emlékművet, a falu templomát sem hagytuk ki. Ebéd után pihenésként filmet néztünk és heverésztünk a kultúrházban, akik nem pihentek... hát a fiúk. Délután egy farmra mentünk, Kisvásárhely közelben, ahol lovagolhattunk, igaz vezetőszáron, de sokan bátrak voltak és nyeregbe pattantak. A baromfiudvarban is tettünk látogatást, mielőtt Keresztes János bácsi agaraival szaladgáltunk a réten.

Előtte még döbbenten vettük észre, hogy a tábor kabala cicája előkerült a kocsink motorházából. Szofi Sümegcsehiről utazott Mihályfára, majd 2-szer Kisvásárhelyre, mielőtt kiszállt volna a kalandos út végén nagy zöld szemeket meresztve ránk. A logisztika csúcsa volt szerezni macskalakást, eledelt és tejet a fekete kislánynak, akiről kiderült, hogy fiú. Két nap alatt így lett Chaplin. No, szóval az agarakat futtattuk vagy ők bennünket. Az estét a sportparkban folytattuk, a lányok zumbázni mentek, Éva néni előtte még azért begyújtotta a tábortüzet, hogy a vacsoránkat Anna nénivel elkészíthessük. Nyársakra virsli, szalonna, hagyma és paprika is került és kissé füstösen, de kifáradva éjfél után szépen elcsendesedett a tábor. Holnap irány Óhíd... csapatépítő játék vár ránk.

A tábor harmadik állomása Óhíd települése volt, ahová a "Falutaxi" szállította a lelkes csapatot. A régi iskola felújított tantermeiben ágyak, matracok előkészítve várták már, hogy ki-ki elfoglalja a maga helyét rajtuk. Előtte azért volt egy kis ünnepség, Csongi 15. szülinapjáról emlékeztek meg a gyerekek. Utána elindultunk a falu határában lévő gazdaságban az állatokkal megismerkedni. Minden településen találkoztunk lovakkal, de a fajták változtak és itt még szarvasmarha telepen is jártunk. Nagy örömünkre Anett néni (Sebestyénné Sulyok Anett) jégkockába zárt bodza ízű frissítővel és házi gyümölcsjoghurttal, ízes házi sajtokkal, ordakrémes kenyérrel kínált bennünket. Üzemlátogatás következett ezután, az olasz tulajdonban lévő Balatoni Fa Kft. faipari üzemében jártunk. Ebéd után pihentünk, aktív pihenés volt és közben Hajdú László bűvész (táborlakó) szórakoztatta a nagyérdeműt. A táborban két tanítvánnyal is büszkélkedhet és felkérést is kapott újabb előadásokra. Jó a marketingünk! Köszönet a 3963 személynek, akik bármilyen módon követnek bennünket a táborozás alatt. Itt csapatként működünk már harmadik napja, de igazi összekovácsoló nap volt a mai a Hétmérföldes Parkban. Sznopek Veronika olyan játékos feladatokkal érkezett hozzánk, ahol mindenkire szükség volt a közös megvalósításnál. A legizgalmasabb és legveszélyesebb a szökésünk volt Alcatrazból. A San Francisco-i öbölben lévő szigetbörtön kis időre átköltözött Óhídra és kemény munka árán, de minden csapattagot sikerült megszöktetnünk. A vacsora után Activity TOP-on jelentett önfeledt szórakozást Andi néni vezetésével és egy táncos videójáték segítségével a tortaterem őrült táncparketté változott. A Táncolj velünk! programban korlátlanul bárki táncolhatott, Just Dance est Óhídon! Másnap a finom reggeli után még megnéztük a helyi Szent Imre-templomot és stílusosan megszöktünk a szálláshelyről, az óhídi Alcatrazból, csomagostul, lelkesen. Irány Türje!

A vándortábor lassan a végéhez közeledik... Megérkeztünk az utolsó előtti helyszínünkre, Türjére. Átmeneti szállásunkon, az iskola tornatermében lepakoltuk a csomagjainkat és a frissítők, tízórai elfogyasztása után sétára indultunk a településen. Ágh Lászlóné, Babi néni várt ránk a premontrei rendház, ma Idősek Ápoló-Gondozó Otthona bejáratánál és bepillanthattunk az épület ebédlőjébe, az udvaron is elidőztünk pár fotó erejéig, majd a Gyümölcsoltó Boldogasszony premontrei prépostsági templomról hallhattunk érdekes történeteket. A türjei apátsági templomban zajló kutatási és felújítási munkálatok ideje alatt (előreláthatólag 2021. szeptember 30-ig), a templom nem látogatható, így kívülről nézhettük meg az épületegyüttest. A templom ritka példája az Árpád-kori téglatemplomoknak. Megtudtuk, hogy az apátságot Szentgróti Dénes bán alapította 1230 előtt. A műemléki épület belső falán feltárt Szent László freskórészlet az egyik legrégebbi ilyen jellegű ábrázolás a lovagkirályról. A templom freskóit és a mellékoltárok képeit 1761 és 1763 között Dorffmeister István készítette. Túravezetőnktől elbúcsúzva a falu központjába vezetett az utunk, ahol Czeili Gergő mesélt nekünk a műemlékekről. A varrodában Borsos Tiborné, Magdi néni frissítővel, édességgel várt bennünket és megmutatta, hol készülnek az ünnepkörökhöz kapcsolódó dekorációk, amelyekkel a központ útkereszteződésében találkozhat az arra járó. A helyi csoportok népviseleti ruháit is itt varrják, tudtuk meg Magdi nénitől.

Ebéd után vásárlás következett és 14 órakor a helyi könyvtárban Czimbalek Tiborné, Magdi néni és Gaál Imre bácsi várt bennünket, hogy részletes beszámolót hallhassunk a település múltjáról. Visszaérkezve a szállásra, uzsonnára megérkezett a mozgó konyha joghurttal, friss gyümölccsel, és frissítőkkel. A csapat egy része a játszótéren szórakozott, a többiek bőrből, kincsek tárolására alkalmas kis szütyőket gyártottak a kézműves foglalkozáson. A estét a Papok Pincéjénél töltöttük a hegyen, igénybe vettük a "Falutaxi" szolgáltatást, mert egyre jobban fárad a csapat a hét vége felé közeledve. Kint a hegyen Szabó Lajos bácsi nyársakkal, Köllisné Andi néni finom szalonnával, virslivel, hagymával várt bennünket a tábortűznél. Az út visszafelé már volt akinek gyalog, a kisebbeknek ismét taxival történt. Még egy kis foci a fekhelyek mellett belefért a napba, így éjfél után egy órával már a tornatermi szálláson is villanyoltás volt. Reggel 8 órakor ébresztő...

Utolsó napunk együtt...

Megérkeztünk Batykra, a Polgármesteri Hivatal udvarán fogadtak bennünket, és a késői felkelés miatt a tízórait azonnal el is fogyasztottuk, mert a tervezett időpont helyett 11 órakor érkeztünk meg. A következő látogatásunk a Zala folyó volt, ahol a zalabéri gróf kikötőjének helyét ismeri a történelem. Adorján Péter polgármester úr velünk túrázott és mesélt a batykiak régmúltjáról. Közben sötét esőfelhők gyülekeztek, némi eső kíséretében és egy kis segítséggel visszajutottunk, szárazon az állomáshelyünkre. A finom ebéd, babgulyás pogácsával, kiegészült édes főtt kukoricával, mert kívánságunk "parancs" volt Köllisné Andi néni számára. Mi szem-szájnak ingere, mindennel elláttak bennünket. Jégkrémmel, édességgel, miközben kint dézsából öntötték a vizet, úgy esett. Voltak bátrak is, akik esőtáncot jártak a melegben. Ebéd után Péter bácsi is megérkezett ismét, a könyvtár fogadó termében hallgattuk a történeteit, csatlakoztak hozzánk helyiek is, akik segítettek a vándortábor résztvevői ellátásában. Az előadás végén batyki képeslapokat kaptunk emlékbe polgármester úrtól.

Az uzsonna kemencében sült melegszendvics volt, ami jól is esett felfrissíteni a memóriánkat. Következett a legizgalmasabb versengés a héten: számot adni a tudásunkról, arról amit az út során jegyzeteltünk a tábor első napján kapott noteszekbe. Három csapatot alakítottunk, kicsik és nagyok vegyesen, kaptunk Gergő bácsitól tableteket és több kérdéssorozatot kellett megoldanunk. Közben rajzoltunk egy térképet, feltüntetve azon az öt települést és a helyi értékeiket is. Az eredményhirdetés után elérkezett a búcsú ideje, ami érzelmesre sikeredett. A tábor vezetőitől, egymástól és Chaplintől, a cicánktól is elköszöntünk. Elkészítettük az utolsó fotót, amelyen a győztes csapat tagjai szerepelnek, akik megnyerték a vándortábor Ki mit tud-ot. Ők a La Família...

Honnan indultunk a közösségi beszélgetésen? Legnagyobb problémát az ifjúsági korosztály helyben tartása jelentette, nagy az érdektelenség, a digitális világ rabjaiként élik az életüket – hangzott el a lakosok, szülők szájából. Közösségeik nem alakultak ki, egy -egy baráti társaság megjelenik ugyan a célterületen, de informális, formális közösségekről a korosztály esetében nem beszélhetünk. Talán ez volt az a pillanata a TOP projektnek, amikor szinte minden korábban megfogalmazott mondat egy varázsszóra elillant.

A fogadó települések önkéntesei, anyukák, apukák, konyhai dolgozók, településen élők izgalommal várták az élménybeszámolókat este. Segítettek, velünk játszottak, kirándultak, meséltek. Öröm volt a sümegcsehi táborosok beszámolója, ahogy bemutatták saját településükön az ismert értékeket, hiszen ők már korábban tájékozódtak. A települések életmódbeli, gazdasági, vallási szokásainak megismerése, feltérképezése és megörökítése volt a célunk, amely játékosan, de rögzült a résztvevők tudásaként. Készült egy online TOTÓ is, amely a közösségi oldalunkon bárki kitölthet.

Folytatjuk a megkezdett értékfeltárást a következő évben is.