A könyvtári program egy része a településen zajlott, míg a hozzá kapcsolódó kézműves foglalkozás a Falu- és Kézművesház nagytermében, 22 fő vett részt az eseményen.

Olyan helyi személyeket kerestünk fel, akik a régi tűzoltókocsiról, falusi szokásokról meséltek. Keszey Ernő bácsi, tűzoltóparancsnok elmesélte, hogy az önkéntes tűzoltók szép számmal szorgosan tevékenykedtek, tüzet oltottak, kutakat szivattyúztak, versenyekre készültek, versenyekre jártak. Két nagyobb tűzesetre emlékezett, ahol oltást végeztek. Az egyik a mai Petőfi utcai 23. szám alatt felgyulladt szénakazal oltása, ahol a hivatalos tűzoltóknak segédkeztek, illetve egy versenyről hazafelé tartva Kisvásárhely határában lévő major melléképületének sikeres oltása, ahol az állami tűzoltók kiérkezése előtt sikerült eloltani a tüzet. Ami a versenyeket illeti, - hála a folyamatos gyakorlatozásnak -, nagyon szép eredményeket sikerült elérniük, a legtöbb esetben ez az első helyett jelentette, néha a második, ha helyiek is részt vettek előfordult harmadik hely, de volt, hogy még akkor is sikerült győznie a Sümegcsehi csapatnak. Ezen teljesítményeikről több oklevél tesz tanúbizonyságot. Egy-egy csapatot 7-8 fő alkotott, összetétele: 2 gépészből, 2 szívócsövesből, 2 nyomócsövesből, illetve a vezetőből állt. A vezető először Léránt Izidor, később Somogyi Lajos volt. A helyettes Kiss József, ők kísérték a csapatot. Minden verseny helyszínén a saját felszerelést kellett használni, eljuttatásában az útfenntartók gépjárműve segített. A helyszíni mentésekhez lovak segítségével jutott oda a felszerelés. A lovat a püspökség biztosította a tűzoltóknak.

Megtekintve a tűzoltókocsit a résztvevőkkel, a viharlámpára lettek figyelmesek és jött az ötlet, hogy készítsünk lámpást, amit otthon is tudnak használni a gyerekek. A kézműves foglalkozáson kidíszítettük a lámpatestet és egy bonyolult kötözési technikával az akasztókat is köré bogoztuk, ehhez kellett a felnőttek segítsége.

Mit használhattak nagyszüleink, dédszüleink villanylámpák helyett? Erre is kerestük a választ. Kiss Simon Erzsi néni mesélt róla: gyerekkorában lámpa mellett tanultak esténként otthon. Nem volt zseblámpa, helyette ezzel mentek este bezárni az állatokat (csirkéket, malacokat stb.), reggel, ha korán kellett indulni vagy még sötét volt, szintén ezzel világítottak. Lovaskocsik előtt, tehenes kocsik előtt kellett menni, akkor is vinni kellett a lámpát. A lovas kocsira akasztották, hogy lássák a szekeret.   A lámpákba szinte naponta pótolni kellett a petróleumot.